"Olcsóbb megoldás" az, ha menhelyről veszünk magunkhoz kutyát. Akkor már a vételár sokkal olcsóbb, körülbelül egy ezres. A menhelyről mentett kutyit is el kell vinni állatorvoshoz, így ő már se "csak egy ezres" lesz. Fontos a betegség megelőzés! Sok ember lusta "Áh, most minek vigyem el orvoshoz, semmi baja, majd máskor!", pedig egy egészségesnek kinéző kutya is lehet beteg (pl. férgesség). A beteg kutya/macska gyógyítása SOKKAL drágább, mint a megelőzés. Vannak olyan dolgok amire nem készülhetünk fel előre, de ez most nem ide tartozik.

Kölyökkutya: Sok ember kölyköt szeretne, mert az édi, és "hozzánk nő", míg a felnőtt kutya nem. Ez TÉVHIT! A felnőtt eb is ugyanúgy tud kötődni a gazdához, ha megszokja és bízik benne! Gondoljunk bele józan paraszti ésszel: A 2-3 hónapos kiskutya se fogadja el rögtön gazdinak a gazdáját,hanem beletelik pár hónapba amíg elismeri, na meg ott a (szerencsére rövid) kamaszkor mikor elég sok kutyából lesz elege a családnak... Miért? "Fegyelmezetlen, hisztis, tör-zúz, a fejünkre nő(tt)." De mindennek vége szakad egyszer! Így ez is el fog múlni és sokkal kezelhetőbb lesz a kutya, HA MEG VAN NEVELVE. Ebből azt akartam kihozni, hogy egy felnőtt kutya és egy kölyökkutya a gazdához való ragaszkodásban nagyon hasonló. Az is igaz, hogy a felnőtt kutyák nehezebben szokják meg a változásokat, de nem mindegyik ilyen! Kivétel erősíti a szabályt. Visszatérve a kölykökre: Egy kölyökkutya aranyos, játékos, babusgatni való. De neki is megvannak a maga igényei! Fekhely, sok játék (fogzáskor nagyon jó a sokféle játék, mert akkor nem a bútorokon, kezünkön/lábunkon "gyakorol"), etető- itatótál, póráz, nyakörv/hám, helye a lakásban (hogy hol legyen a fekhelye-ha valaki az ágyában akar vele aludni, akkor nem szóltam), időpontok. Ez utóbbi nagyon fontos! A kutya akár kölyök, akár nem, szeret napi rendszerességgel élni. Szereti tudni mikor van reggeli, séta, vacsora. Ezekhez idővel úgy hozzászokik, hogy jelezni is megtanul, ha elfelejtettük volna mondjuk vacsit adni neki a szokott időben. Példa: Tegyük fel, mindig este hétkor adunk neki enni, és egyik nap később jövünk haza vagy valami miatt nem pontosan hétkor adjuk oda neki a kajáját. Ő elkezdi ütögetni a kajás tálját, vagy ugatni, nyöszörögni kezd, vagy megfogja a szájával a kezünket, és húz "Mintha mondani akarna valamit!". Ez kutyafüggő dolog. Az én kutyám például a tányérjába tette a mancsát, és felborogatta a tálat.

Elfoglalt családok (ahol sok a kisgyerek), csak akkor tartsanak kutyát szerintem, ha úgy tudják őt fogadni minden rosszaságával és hibájával együtt, mintha egy újabb embergyerekük születne. Ezzel nem azt akarom mondani,hogy EMBERKÉNT tekintsenek rá! Erről szó nincs! A KUTYA NEM EMBER! Vannak olyan dolgai, viselkedési formái ami nagyon emberinek tűnik, de ő NEM ÚGY GONDOLKODIK AHOGY MI! A LEGFONTOSABB EGY KUTYÁVAL KAPCSOLATBAN AZ EMPÁTIA!!!! Hogy megértsük vajon miért csinálta ezt és ezt, képzeljük bele magunkat a helyébe. Egy kutya a jelenben él. Ha egy ember elmegy dolgozni akkor ő azt hiszi, hogy örökre elhagyta, ezért sír, rombol, nem "bosszúból", hanem, mert kétségbe esik! De, ha viszont már egy idő után megszokta,hogy a gazdi 9-től délután 5-ig dolgozik akkor addig nyugodtan vár(hat), mert tudja, hogy hazaér.

Felnőtt eb: Sok helyen hozzájuthatunk egy felnőtt kutyuhoz. Például állatmenhelyeken. De ott vannak a menhelyeknél is fontosabb "szervezetek" (azért idézőjelben, mert igazából nem azok) a SINTÉR TELEPEK! Nem is csoda,hogy ilyen borzasztó az elnevezése, hiszen helyhiány miatt sok fiatal(!) kutyát is örökre elaltattak. Fiatal kutya az 1-2 éves példány is, mivel 9-10 hónaposan még éppenhogy kamasz, meg ugyebár vannak későn érő fajták... A sintértelepeken az állatokat elaltatják, ha nem találnak megadott határ időn belül gazdit neki. Ha tele a telep, sűrűbb az altatás... Visszatérve a felnőtt kutyára: A tévhittel ellentétben nem feltétlenül rossz egy már nem kölyök állatot befogadni a családba! Ott van például a szobatisztaság. A kicsiket ugyebár tanítani kell rá (napi 4-5 séta a kezdetekben, ha valaki nem kertes házban lakik), egy felnőtt eb meg már huzamosabb ideig bír uralkodni magán, így nem piszkol be a lakásba. Ha mégis akkor annak egészségügyi vagy lelki okai lehetnek. Egy felnőtt kutyát sem lehet 8 óránál tovább magára hagyni! Ez a 8 óra nem azt jelenti, hogy pl. 9-től 5-ig, mert az utazást nem kalkuláltuk bele. Ha valaki a szomszéd utcában dolgozik akkor még oké, mert 5 perc alatt hazaér hozzá. Az is megfelelő, ha otthon dolgozunk. De aki egy órát utazik a munkahelyére (vagy többet), az már a kutyának SOK az egyedüllétből. A kutyik különben is falkaállatok, nem jó nekik egyedül.

Aki 9-10-11 órára tudná egyedül hagyni a kutyáját az NE tartson a KUTYA ÉRDEKÉBEN kutyát! Van alternatív megoldás: macska. De, ha nem szeretjük a macskákat akkor ott van a játék kutya amiből már egyre több "élethű" kapható a játékboltokban. Ez utóbbi ajánlat kisgyerekes családokra vonatkozik ahol a gyerekek nyúzzák a szülőket,hogy "De nekem kutya kell!" és toppantanak a lábukkal, hisztiznek. Ha Te kedves olvasó, szülő vagy, a gyereke(i)d nyúz(nak) egy kutyáért, de te nem (nagyon) szeretnél, akkor tudok egy megoldást! A jobb játékboltokban kapható interaktív kiskutya. Ugat, sétál, van olyan is amelyik "eszik", alszik. Nagyon hasonlít viselkedésbelileg egy élőhöz. Ha a kisgyerek megunja, nem kell elajándékozni, hanem elég kiszedni belőle az elemet. Nem kakil/pisil be, nem ugat és vonít és kapar, ha elmentek otthonról, nem hullik a szőre, nem hozza be a koszt, nincs szaga, nem kell naponta 3X-or sétálni vinni, és ami legfontosabb: EGYEDÜL lehet hagyni akár 12 órára is! Természetesen tudom, más ez, mint egy élő, de én nem vennék a gyereknek kutyát, hanem magamnak. Ezt tapasztalatból mondom! 12 évesen addig nyúztam a szüleimet, míg kaptam egy kölyökkutyát. Megígértem, hogy én fogok gondoskodni róla, etetem, itatom, sétáltatom. Elméletileg sok mindent tudtam, mert halomszámra vettem a kutyás könyveket, de az Élet más! Ott kezdeném ,hogy nem engem választott falkavezérnek, hanem aput. Nem én adtam enni neki, mert tőlem nem nagyon fogadta el, (azért a vizét kicseréltem), mikor jött a foga mindig a kezemhez kapott "játszásiból", amikor nagyobb lett simán elrántott a pórázzal. A lényeg, hogy nem tartottam be az igéretemet ( mivel suliba jártam, kamaszodtam...mind mind olyan dolog, ami elvonja az ember figyelmét a kutyázásról). Ha szülő vagy, és kutyát veszel a gyereknek, Ne Feledd: MAGADNAK VESZEL/FOGADSZ ÖRÖKBE TÁRSÁLLATOT!

Ivartalanítás: Akinek csak kedvencként tartott "hobby kutyája" (és/vagy macskája) van, kérem ivartalanítassa őt! Miért vannak tele a menhelyek/sintértelepek? Mert az ember nem veszi a fáradságot, hogy elvigye az állatorvoshoz a kutyáját/macskáját ez ügyben. Tudom drága az ilyen beavatkozás. De akinek erre nincs pénze, annál vagy olcsóbban megcsinálják, vagy van olyan szervezet ami ivartalanítási akciókat szervez, és ott is olcsóbban, netán ingyen elvégzik ezt a manapság már rutin műtétnek számító eljárást. "A nősténykutyának/-macskának kell, hogy egyszer anya legyen!" vagy "A kan kutyának/ kandúr macskának szüksége van a férfiereje bizonyítására, mert megőrül!" Ezekre az ivartalanítással szembeszegülő mondatokra manapság sok állatorvos csak nevet, vagy mérgelődik,ki-ki vérmérséklete szerint. Már mondtam: A kutya/macska NEM EMBER, nem hiányzik neki a szex! Ez nekik fajfenntartás, nem örömszerzésből művelik! Ha a szuka kutyát az első tüzelés előtt ivartalanítjuk, kisebb a daganatos elváltozások esélye, kanoknál meg a dominancia kedv csökken, nem csavarog tovább a szukák után. "Elhíznak!" Igen akkor, ha teletömik őket! Az természetes, hogy az ivartalanítás után meghízik kicsit, hiszen a nemi hormonok ekkor ürülnek ki a szervezetükből és kell az energia... De később már újra visszanyeri az alakját a kutya/cica! Az ivartalan állatok nyugodtabbak, hiszen már nem "kergeti" őket a párosodási ösztönük. Ha valaki egy nőstény macskával lakik egy lakásban és az ivaros, akkor tudja milyen az. Aki nem, annak leírom röviden: Egetverően nyávog, "sír" és ami legfontosabb: állandóan ki akar menni/szökni, mert hívják az "oázó" kandúrok! Ha a gazdi nem engedi ki, akkor agresszív lehet, megtámadhatja a gazdát, fröcsköl, mint az ivaros kandúrok (bár az övé nem annyira büdös).

Amit ebből ki akartam hozni: jobb az életük az ivartalan állatoknak és a miénké is (nincs idegeskedés, kevés a stressz)! Nem kell a kölykök elhelyezésével bíbelődni sem. Tiszta haszon! Nem? Mindenki maga dönti el ,hogy milyen sorsot szán a kutyájának/macskájának. Konzultáljon az állatorvosával!