Na, de most komolyra fordítva a szót.

Az ember évezredek óta tart kalitkában madarakat, melyeknek az volt mindig is a céljuk, hogy "gazdájukat" énekükkel, pompásan színes tollruhájukkal szórakoztassák őket. A fülemüle, bülbül és hasonló szépen éneklő kis csodák a törökök szívét is rabul ejtették. Ők meg a mi országunkat...de ezt hagyjuk most, nem ide tartozik. :P

Aki madártartásra adja a fejét (vagy inkább karját,mert a szelíd madarak szeretnek a karon üldögélni) az szeressen takarítani, porszívózni, szeresse a madárzajt. Mivel a madárkák előszeretettel koszolnak (főleg a papagájok akik a magokat kiszórják a földre) napi takarítás szükséges a ketrecen kívül és lehetőleg belül is.

Legyen egy jó nagy helye a szobában, mivel egy nagy kalitkát kell biztosítani madarunknak. Bár kinél mi a nagy...? :))

Fontos: A kalitka soha nem lehet elég nagy! Ne feledjük, az ég vándoraival akarunk egy lakásban élni!

A kalitka helye: Napos, nem huzatos helyen legyen, ahol azért árnyék is van.

A kalit berendezése: Két ülőrúd minimum. Lehetőleg természetes fából, mert az koptatja a karmot, így nem kell nekünk lemanikűrözni a madarat (ami neki és nekünk is stressz). Etetőtálka, ivótálka, amit a kalitkán kívül akasztunk fel és az önitató "csőre" belóg a kalika rácsán keresztül a madárhoz. Csillingelő holmik (csengettyű és társai), tükrök NEM kellenek, azok csak zavarják a madarakat mentálisan( a hím papagájok a tükörképüket nézik tojónak és etetni próbálják /ekkor köpi le a tükröt, hogy a begyében felhalmozott eleséget a "szerelmének" adja/), fizikailag (nem tudnak repülni azoktól a lógó izébizéktől). Az ún. papagájhinta még elmegy, mert azon hintázhat. ;) A jó kalitkán legalább két ajtónyílás van, amire felszerelhetjük az etető-itatótálat így a madár zavarása nélkül kivehetjük megtölteni/kitisztítani.

A madarak többsége magokkal, hajtásokkal táplálkozik, de vannak ún. lágyevő madarak, akik rovarokat, gyümölcsöket esznek. Ilyenek a jó hangutánzó beók is. Sokan szeretnének ilyen madarat, de nem tudják, hogy mivel lágyevő, borzasztóan büdös a széklete, és nagyon sokat kell takarítani, ráadásul nem egy olcsó madárka. :( Ha a madárral nem foglalkozunk, elhanyagoljuk, unatkozni fog és ez (főleg a papagájoknál) tolltépésben mutatkozik meg. Biztos ezt gondolja tolltépés közben: "Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret." =DDD Kábé ,mint mi emberek amikor virágok szirmait tépkedjük le ezt a szöveget mondogatva. Ahhoz, hogy a gazda-madár kapcsolat felhőtlen legyen (mint minden állatnál) türelem és empátia szükséges!

Milyet válasszunk?

Aki kicsi madarat szeretne amely nem nagyon koszol és nem annyira zajos, annak javaslom a díszpintyeket:

Zebrapinty: Ez az eredetileg Ausztráliában élő 11-12 cm nagyságú, tetszetős külsejű madárka a háziasítás miatt változatos színekben jelenik meg manapság. A rendkívül igénytelen szobamadár alaptakarmányát muharmagból, fehérkölesből, vöröskölesből és fénymagból álló keverék képezi. Nagyon szívesen fogyasztja a zöldségeket: salátalevelet, tyúkhúrt, spenótlevelet, sárgarépa- és petrezselyemzöldet is, melyeket mindig kicsit fonnyasztva adjuk. Időnként reszelt főtt tojással és sajttal is etethetjük őket. Társaságkedvelő madarak, ezért jobb, ha legalább párosával tartjuk, de általában jól összefér más rokon fajokkal is. Vidám természetű, élénk mozgású, szívesen fürdik. Nyolc hónapos kora előtt nem tanácsos tenyésztésbe fogni. Költéshez a zárt vagy félig nyitott odú egyaránt alkalmas. A tojó átlagosan 4-6 tojást tojik, amelyen a szülők felváltva ülnek. 14 nap kotlás után kelnek ki a fiatalok, a szülők szorgalmasan etetik őket a részükre készített lágyeleséggel.Háromhetes korban repülnek ki és további egy hét múlva önállóan kezdenek enni. Ilyenkor kell elválasztani őket. A csőr a hímnél élénkpiros, a tojónál inkább narancsszínbe hajló. A lábak narancssárgák. A torok és a mell tollazata ezüstszürke, a hímnél fekete keresztcsíkozással, amely alul egy fekete mellszalagban végződik. A has tollai fehérek. A szárny vonalát követve a test két oldalán egy-egy fehér pettyekkel díszített rozsdavörös sáv is díszíti a hímeket, és a fej két oldalán ékeskedő ovális rozsdabarna pofafoltok. Mindkét nem esetében a szemek előtt megfigyelhető egy fekete és fehér vonal (könnyvonal), valamint a faroktollak fekete-fehér keresztcsíkozottsága.

Rizspinty: Eredeti hazájában, az Indonéz-szigetvilágban olyan közönséges madár, mint nálunk a veréb. Nagy csapatokba verődve olykor tetemes károkat is okoz a rizsföldeken. A mintegy 14 cm nagyságú, erőteljes testalkatú madár csőre viszonylag nagy, feje erős. Az eredeti vadszínű példányokra jellemző fekete fejen lévő fehér pofafoltok a domesztikált példányokra már nem jellemzőek, mert megjelentek a tarka és fehér változatok is. Sőt újabban már az ún. izabella szín sem ritka. Tartása: rendkívül igénytelen, fűtetlen helyen is áttelel, ha az ivóvize nem fagy be. A hím hangja igen kellemes, dallamosnak nevezhető. Élénk mozgású, kíváncsi természetű, barátságos madár. Fajtársaival elég jól megfér, de más fajokkal nem jó együtt tartani, mert kíméletlen és kötekedő, különösen a gyengébbekkel! Zárt és félig nyitott odúban egyaránt könnyen költ, de egyéves kora előtt nem tanácsos tenyésztésbe fogni. Tojásait naponta egymás után tojja le, átlagosan ötöt. A kotlási idő 15-16 nap, a két szülő felváltva ül a tojásokon. A kikelt fiókák körülbelül 3 hetes korukban hagyják el a fészket teljesen kitollasodva. A sikeres fiókaneveléshez nélkülözhetetlen a főtt tojással készített lágyeleség. Etetés: alaptakarmánya a köles, fénymag, muharmag, de szívesen megeszi a kendermagot, lenmagot, hántolt zabot, repcemagot, fürtöskölest, sőt a bugás cirokmagot is. Feltétlenül adjunk számára zöldeleségeket (salátalevelet, tyúkhúrt, sárgarépa zöldjét, almát stb.) Kínáljuk meg hetente egy-két alkalommal keményre főtt, reszelt tojással vagy reszelt sajttal is.

Kanári: Származási hely: Kanári szigetek.Az 1400-as évek végén a spanyol hódítók hozták be először őshazájából, a Nyugat-Afrika partjai közelében fekvő Kanári-szigetcsoportról. Tekintettel a kanári kellemes énekére, eleinte csupán a hím egyedek kerültek a kontinensre, így a szaporításukról szó sem lehetett. Ezért egy-egy madár értéke igen magas volt. Később nőstényeket is hoztak, és elkezdték őket szaporítani. Tartás, tenyésztés: az immár 500 esztendős céltudatos tenyésztés eredményeképpen a madár hangja is jelentősen megváltozott. Ma már jól megkülönböztethetően beszélhetünk hangosan, nyitott csőrrel éneklő, úgynevezett "csapper" madarakról, amelyeknek éneke csattogó, trillázó, valamint csukott csőrrel éneklő úgynevezett "roller" madarakról, amelyeknek hangja halk, fojtott, gurgulázó. A kanárimadárnak általában csak a hím egyedei énekelnek. Az éneklési képesség független a madár színétől, alakjától, sőt olykor esetleges küllemi hibáitól is. A színre való tenyésztésnél célként a tenyésztők kifejezetten a megfelelő színre helyezték a hangsúlyt, ez volt az elsődleges szempont. A madár eredeti, vad formájának háta sárgászöld, szürkés tollakkal keverve, melle és hasa zöldessárga, amely hátrafelé citromsárgába megy át, szárnyai és farka feketés színű. Mára már megjelentek más színűek is, úgymint a fehér, az albínó, sárga, narancssárga, piros, elefántcsont színű, szabályos és szabálytalanul foltos egyedek is. Alak szerint vannak fodrosok, púposok, törpe kanárik, óriás kanárik, kontyosak, és lizard (gyík) kanárik, amelyek tollazata a gyík pikkelyezettségére emlékeztet. A kanárimadár nem költ folyamatosan. A költési szezon kezdete általában március-április és júliusig, esetleg augusztus elejéig tart. Ez időszak alatt 2-3 fészekalj nevelkedik fel. Ekkor a fészket el kell távolítani, hogy az őszi vedlés idejére a fiókák már el legyenek választva. Az elválasztott fiókáknak még körülbelül két hétig adjunk naponta lágyeleséget is. A fiatalokat célszerű nagyobb kalitkában vagy szobai röpdében elhelyezni. Amelyik fiatal 6 hónapos koráig nem kezd el fütyülni, szinte biztosra vehető, hogy tojó.

Van egy "díszpinty-féleség" amelyik nem repül, de mégis madár, és nyávog. A fürj. Totál macskanyervákolás hangja van! Az egyik állatboltban járkáltam egyszer amikor macskanyávogás ütötte meg (szó szerint) a fülemet. Arra gondoltam, hogy ez nem lehet, biztos cseng a fülem, itt nem szoktak macskát tartani. Követni próbálom a hang forrását, és a madaraknál kötöttem ki! A kis ketrecben egy fürj eregette ezeket a hangokat. :)

Most pedig következzen az a madárfajta amelyik olyannyira elbűvöli a gyerekeket és felnőtteket egyaránt: A papagáj!

Szinte minden állatszerető kisgyerek elábrándozik azon, hogy lesz egy papagája. A szerencséseknek sikerül is. :) A vágy általában a hullámos tollmintájú hullámospapagájra vetül ki. Valóban, kezdőknek ideális kis madár, mert könnyen tartható és papagájokhoz képest elég csendes, sőt, ha egyedül tartják "beszélni" is megtanulhat. Azt beszélik, hogy akár a nőstények is megtanulhatnak beszélni, nem csak a hímek. Manapság divatos madár a Jákó papagáj. Valóban, ő egy nyelvzseni, mert élethűen adja vissza a hangokat amiket megtanul, sőt ez a madárfaj még a mondatokat is a szituációknak megfelelően használja!

Egy nagypapagáj már majdnem kutya-macska kategória, már ami a törődést illeti! Párban is tarthatjuk ,de akkor nem lesz olyan kezes madár (állítólag). Ne feledjük, a papagájoknak éles, rikácsoló hangjuk is lehet, ami nem feltétlenül kellemes! (Bár, ha valaki nem szereti a falszomszédját, (de önmagát nem zavarja a rikácsolás) és bosszantani akarja, itt a lehetőség!) :DDD

A madarak nem szeretik, ha megfogjuk őket, ezt támadásnak vélhetik, és erősen stresszelve érzik magukat. (Mintha a mi kezünk egy ragadozó madár karma lenne. Ezért rossz nekik a karomvágás,mert ugyanezt élik át, nem ritkán halálfélelmet.) Ismertem olyan eseteket, amikor elvitték a beteg kanárit, hullámos papagájt és mikor a doktor megfogta,hogy kivegye a kalitkából, a kis madár szívinkfarktust kapott a sokktól és meghalt. Ha röptetjük a madarunkat ami ERŐSEN AJÁNLOTT (emlékezzünk: empátia, vagyis beleképzelni magunkat a madár helyzetébe, milyen érzés lehet egész nap ketrecben üldögélni) ne fogjuk meg, hogy visszategyük a röptetés végeztével ,hanem várjuk meg amíg önmagától berepül és csukjuk rá az ajtót. Ha máshogy nem megy, helyezzünk a ketrecébe olyan kaját amit szeret! Ne etessük a ketrecen kívül, mert akkor nem fog az ilyen csalira bemenni, amit az előbb leírtam. Mivel ezek időigényes dolgok, sose röptessünk amikor sietünk, vagy várnak valahol/valaki(k), mert kapkodással mindent elrontunk! Ha valaki szelíd bizalmas papagájt szeretne, keressen fel egy tenyésztőt, aki kézzel neveli a fiókákat. Az ilyen madarak igénylik az ember társaságát, hiszen "madárnak néznek minket". Ekkor mondhatjuk neki: "Na, ne nézz már madárnak hékás!" :) Az állatboltokban kapható madarak többsége nem kézzel nevelt ezért szelidíteni kell. Az árak is különbözőek, a nagyppagájok sokkal drágábbak, mint a kisebb fajok, és tartásukhoz is nagyobb hely, tér és idő is szükséges. Általában a kézzel nevelt madarak drágábbak,mint a saját madárszüleik által neveltek.

Papagáj fajták:

Hullámos papagáj: Hossza 18 cm. Feje elülső része sárga, a pofatájék alsó részén kerek, kobaltszínű folt, torkán pedig egy sor (4-6) ovális fekete folt látható. A fejtetőtől kezdődően a háti felületén a fekete alapszínű tollak sárgán szegélyezettek, ami jellegzetes hullámos rajzolatot ad, farcsíkja és hasi felülete világoszöld. Szárnya 9,6 cm-es, az evezők külső zászlói zöldek, a belső zászlók feketék, az alsó szárnyfedők sárgászöldek. Farka 9-10 cm hosszú, zöldeskék, a külső tollak szegélye sárga. Írisze fehér, szaruszínű csőre 0,9-1 cm-es, viaszhártyája égszínkék; lába szürkéskék. A tojó viaszhártyája barnás. A fiatalok színei elmosódottabbak, toroktáji foltjaik alig észrevehetők vagy hiányoznak, íriszük szürkés, viaszhártyájuk vöröseslila. Mutációk: sárga, sötétzöld, albínó és kék. Élőhelye: Egész Ausztrália - főleg a belső területek - Tasmania kivételével; Floridában is elterjedőben van. Időnként nagymértékben túlszaporodik, de néha tízezer számra lesz az aszály áldozata. Kóborló életmódot folytat, ahol vizet és magokat talál, ott van a hazája. Röpte gyors, szabálytalan ívű, északon június és szeptember, délen augusztus és január között, élő és holt fák üregeiben egyaránt költ. Fészekalja: 4-6 tojás, a kotlási idő: 18, a kirepülési idő 30 nap. A fiatalok 3-4 hónapos korban színesednek ki. Várható életkora: 10-15 év. Etetése: hasonlóan az emberhez, a madár szervezete is megfelelő mennyiségű fehérjét, zsírt, szénhidrátot igényel. Az alaptakarmány gyanánt adott növényi anyagok túlnyomó részben szénhidrátot tartalmaznak. A madarak zsírigénye elenyésző, a fehérjét többnyire külön kell adnunk. Legjobb ha a magkeveréket mi magunk állítjuk össze: Köles 60% Fénymag 30% Zab 10%. Ezt ki kell egészítenünk gyümölccsel, zöldségekkel, gallyakkal, szépiával, lágyeleséggel, fehérjével. Nagyon kedvelik az almát, a diót és mogyoróféleségeket, de ezekkel bánjunk csínján, mert „energiabombák” A csonthéjas gyümölcsöket magozzuk ki, mert magjuk ciánt is tartalmazhat. Zöldség gyanánt salátát sárgarépát, annak levelét, petrezselymet, zellerlevelet, spenótot, uborkát, zöldborsót, főtt céklát, sült tököt, főtt burgonyát, valamint a gyomnövények közül tyúkhúrt és pásztortáskát is adhatunk.

Kecske papagáj: Az eredeti hazájában Új-Zélandon korábban a kipusztulás szélén állt. Ma kedvelt és elterjedt díszmadár, köszönhető a tenyésztők áldozatkész munkájának. Sajnos hazánkban még kevesen tartják hobbimadárként ezt a kedves, kíváncsi, szapora madárkát. A fej és a homlok vörös foltja jellemző a fajra, de a fiatal madarakon még nem annyira feltűnő. A tollazat laza, túlnyomórészt sötétzöld. Testhossza: kb. 28 cm. Átlagos élettartama: 6 év, de jó tartási körülmények között ennél több is lehet. Tenyészetemben volt már 11 éves kort is megért madár, 8 éves korában még utódai voltak. Ivari különbség: a tojók kisebbek. Táplálása: nem válogatósak. Kedvelik a hullámos papagáj keveréket, napraforgót, gyümölcsöket, zöldeleséget, főtt rizst. Költési időszakban kínáljuk őket lágyeleséggel (reszelt sárgarépa, főtt kemény tojás, búzadara, búzacsira, korpa keverék). Szeretnek kapirgálni baromfik módjára és közben kecskéhez hasonló mekegő hangot adnak. Tapasztalatom szerint a színmutációk ritkábban hallatják jellegzetes hangjukat, viszont mutatósabbak hagyományos zöld társaiknál. Mozgékony madár, ezért minél nagyobb helyet biztosítsunk számára. Én a madaraimat egy 130x60x60 cm-es általam készített szobai röpdében tartom. Halottam már arról, hogy kisebb helyen is tartottak már tenyészpárt, de szerintem ez az elhelyezés már nem ideális számukra. Tenyészérettségük kb. egyéves kor, de ajánlatos a szaporításhoz megvárni a másfél évet. Igaz, hogy domesztikálódott faj, de téli időszakban még lakásban se kapjanak odút, mert gyakori a tojás-visszamaradás, ami a tojó életébe is kerülhet! Költésre megfelel az ún. nimfa odú faforgáccsal bélelve. Évente két költésnél több nem javasolt. Eredeti színe sötétzöld, de már ismert a világos olajzöld, zöldes-sárga, sőt sárga változat is. Tartásra, tenyésztésre mindenkinek ajánlom ezt a kedvesen -, pimaszul érdeklődő madarat, annak ellenére, hogy hangutánzó képessége minimális, de inkább nincs. Más madarakkal, mint például a hullámos, nimfa, Katalin papagájokkal jól megfér, sőt még rizspintyekkel is tartottam együtt őket. A lapos farkúak családjába tartozókkal például: rozella, pennant papagáj, nem ajánlatos együtt tartani, mert ezek a madarak sokszor még a saját fajtársaikkal sem fémek meg, így elkerülhető egy esetleges tragédia! Az egészséges madarak állandóan mozognak, ügyesen futkároznak a volier oldalán is, de ennek ellenére nyugtató hatással vannak a más fajhoz tartozó, félénkebb madarakra. Természetesen a költési időszakban külön párokban tartsuk őket.

Jákó papagáj: Közép-Afrikából származó,12-13 cm nagyságú, karcsú, könnyed mozgású. Átlagos életkor 70 - 80 év. Testnagysága (fejtetőtől farokvégig mérve) 33 cm. Testsúlya 320 - 500 g. Ivarérettségét 2 - 3 éves korban éri el. A tojó csupasz pofafoltja a szem mögött kerekebb, az orrlikai kisebbek, a fej oldalról kerekebb. A hímek farktollai kilógnak a szárny alól. A fiatal állatok írisze sötét, farkuk sötétebb. Fészkeltetésre egy 60 x 30 x 30 cm-es faodú, 11 cm-es röpnyílással megfelel. Tenyészszezon általában a téli hónapokra esik, ekkor a költéshez megfelelő hőmérsékletről (kb 15°C) kell gondoskodnunk. A fészekkontrollt rosszul tűrik. A tojó egyedül költ, a hím eteti a tojót és a fiókákat. A tojások száma 3 – 4 db. A kotlási idő 28 nap. A kirepülési idő 70 nap. Takarmányuk napraforgómag, dió, mogyoró, gyümölcs, zöldeleség. Egy madárnak legalább 0,5 m^{3 -es nagy kalitka, vagy volier, a párban tartott madaraknak ennek a négyszerese szükséges. Külső voliernek 3.5 x 1.5 x 2 m-es ajánlott. Télen fűtetlen helyiségben kitelel ugyan, de jobb, ha fűtünk neki. Nem szeretik az alacsony páratartalmú helyeket (min. 60 - 70 %). Fürödni általában nem szoktak, de a permetezést szívesen veszik. A jákók híres beszéd és hangutánzók (a legjobbak a papagájok között), a fiatalon beszerzett, illetve kézzel nevelt madarak ragaszkodó, kedves társaink lesznek, elhanyagolásuk vagy rossz bánásmód esetén viszont akár mindent elfelejthet. Közepesen zajos madár, szeret rágcsálni és játszani. Eredeti élőhelyén többnyire a nyílt szavannákat és a síkvidéki erdőket kedveli, de megtalálható partvidéki mangroveerdőkben (pl. Nigéria), a Kilimandzsáró lejtőin, illetve városok, falvak kertjeiben is. Ahol bőven talál eleséget, akár több százas csoportban is előfordul. Kis szárnycsapásokkal repül, gyorsan és iránytartóan. Eredeti tápláléka elsősorban az olajpálma termése, ezen kívül magvak, diófélék, gyümölcsök, bogyók. Költési időszaka helyétől függően változik, fészkét hatalmas fák üregében rakja, melyek a föld felett kb. 30 m magasan vannak. A faj két alfajjal rendelkezik a Psittacus erythacus timneh a törzsalaknál valamivel kisebb, alapszíne sötétebb, farka sötét vörösesbarnából sötétszürkébe hajlik, csőre felső kávája szaruszínű. A másik alfaj a Psittacus erythacus princeps védett madár volt, mostanában került át a CITES II. osztályába. A törzsalaknál valamivel nagyobb, alapszíne sötétebb. A Guineai öböl két szigetén él.}

Rózsásfejű törpepapagáj: Hazája Dél-Afrika, a szomszédos Angola, valamint Madagaszkár szigete. 15-17 cm hosszúságú, zömök, "széles hátú", rövid farktollú madarak. Az ún. alapszínű madár teste zöld, feje piros, torka világosabb piros, lába szürke. A háton található farcsík kék színű. A madár testméretéhez képest csőre igen erős, kampós, sárgás-szaruszínű. A nemek megkülönböztetése nehéz. A tojónál a fancsont két végét megtapintva néhány mm-nyi távolságot érzünk, míg a hímeknél ezt egynek érezzük. A testtartásból is következtethetünk a madár nemére. Az angol nyelv hűen visszaadja természetüket. A párok egész nap egymás mellett ülnek, egymás fejét vakargatják, az etetőtálat is együtt keresik fel. A nagy összhang gyakran minden ok nélkül, civakodásba csap át. Ilyenkor erős csőrükkel egymás lábát harapdálják. Törpepapagájt mindig csak párban tartsunk, más madarak kalitkájától olyan távolságra, hogy ne tudjon azokban kárt tenni. Több pár közös elhelyezése csak igen nagy helyen lehetséges, és fokozottan figyeljük a viselkedésüket. A javasolt magkeverék: 40% köles, 20% napraforgó, 20% fénymag, 10% zab, 10% kendermag, valamint fürtösköles minden mennyiségben. Tojásos lágyeleséget, uborkát, almát hetente kétszer-háromszor adhatunk nekik. 10-12 hónapos koruk előtt ne vegyük őket tenyésztésbe. Az odú mérete 15x15x15 cm, bebújó nyílásának átmérője 5 cm. Anyaga farostlemez. Fészekanyagnak adjunk nekik friss vagy száraz fűzfaágat, amit a tojó farktollai közé tűzve behord az odúba. A fészekalj általában 5-6 tojás. A költési idő 23 nap. Kezdetben csak a tojó etet, később a hím is. A fiókák önállóvá válása után célszerű elválasztani őket szüleiktől.

Nimfa papagáj: Származási hely: Ausztrália
Átlagos életkor: 15 - 18 év
Testnagyság (Fejtetőtől farokvégig mérve) : 32 cm
Testsúly: 70 - 100 g
Ivarérettség: 1 éves korban
Nemek megkülönböztetése: A tojó homloka, feje teteje, pofa- és toroktájéka szürkéssárga, a fültájékon levõ folt kevésbé élénk, bóbitájában több a szürke.
Fészkeltetés: 25x25x50 cm-es faodú, 8 cm-es röpnyílással. Költési időszaka kora tavasszal szokott kezdődni. A pár felváltva kotlik, a fiókákat együtt nevelik fel. A kotlás az első tojás lerakásával kezdődik, a fiókák a tojások lerakásának sorrendjében kelnek ki. A tojásokat a tojó naponta rakja le. Tojások száma: 4 - 5, Kotlási idő: 18 - 21 nap, Kirepülési idő: 4 - 5 hét. A szülők a kirepülést követõen még kb 3 hétig etetik a fiókákat. Etetés: Hullámos papagáj és kanári keverék, gyümölcsök, zöldeleség, lágyeleség. Tartás, elhelyezés: Egy madár számára a minimális kalit méret 75 x 40 x 50 cm-es. Nem lármás madár, ezért lakásban ideális társunk lehet. Bármilyen kisebb termetû madárral együtt tartható, mert nem agresszív fajta. Mozgékony madár, ezért naponta legalább egyszer engedjük a lakásban egy kicsit repkedni.
Külső volier ideális mérete számára 2.5 x 1 x 2 m a szakirodalom szerint, védőházikóval felszerelve. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy 2 m3-es volierben akár három párt is elhelyezhetünk.

Rozella papagáj: Hossza 30 cm. Feje és begye vörös, pofafoltja fehér. Hátán és szárnyán a fekete tollak szegélye zöldessárga, farcsíkja halványzöld. Begyének alsó része sárga, fokozatosan megy át a has halványzöld színébe. Szárnya 15,5 cm-es, középső szárnyfedői feketék, az evezők külső zászlói és az alsó szárnyfedők kékek. A fartájék és az alsó farkfedők vörösek. Farka 16 cm, a középső tollak sötétzöldek, némi kékes árnyalattal, a külső tollak halványkékek, csúcsuk fehér, az alsó felület kék. Írisze sötétbarna; csőre 1,6 cm- es, szürkésfehér; lába szürke.
A tojó fején és begyén a vörös szín halványabb és kisebb kiterjedésű, pofafoltja szürkésebb , szeme körül néhány barnásszürke toll van, szárnyának alsó felületén a fehér szalag jól látható.
A fiatalok a tojóra hasonlítanak, tarkójuk zöld, egyéves korban színesednek ki.
Két alfaja van, a törzsalaknál élénkebb színűek, ritkábbak- P.E. cecilae díszes és P.E. diemenensis Tasmániai rozella. Fogságban nem nagyon különböztetik meg az alfajokat, és ezért keverednek. Hazája Délkelet- Ausztrália, elterjedőben van Új- Zélandon. A part menti és hegyvidéki (1250m - ig), fákkal tarkított területet kedveli, gyakran látható városokban is, párban vagy kisebb csoportokba verődve. Az erdőirtás következtében elterjedési területe megnőtt, igazi kultúrmadárrá lett. Ha kemény a tél, egy- egy táplálékkal bővebben ellátott helyen 50-100 rozellapapagáj is összeverődik. Röpte elég gyors, hullámzó jellegű, hangja kellemes és jellegzetes fémes csipogás; vészjele éles, átható. Szeptember és január között költ, élő vagy holt fák üregeiben. Fészekalja négy - kilenc tojás (27*22mm) , a tojó egyedül ül a tojásokon. A kotlási idő 21 nap, a kirepülési idő kb. öt hét, ezt követően a szülők még négy- öt héten át odún kívül etetnek. ŰŰA Platycercus nemzetség többi fajához képest viszonylag kisebb a helyigénye. Egy pár madárnak minimálisan 120*60 *60 cm - es kalitka szükséges, ebben akár szaporodni is hajlandók , ha kívülről megfelelő méretű odút akasztunk rá. Ideális elhelyezés a rozelláknak, egy szabadtéri röpde 2*1*1,8 m és egy hozzá kapcsolódó védőházikó, ahová rossz idő esetén behúzódhatnak. Ilyen elhelyezés esetén fűtés nélkül is kitelel. Nagyságukhoz viszonyítva keveset esznek. Magvak közül: napraforgó, zab, köles, fénymag közel egyenlő arányban, és egy kevés olajos mag kendermag, és lenmag- együtt max. 10%. A kereskedelemben kapható nekik megfelelő magkeverék. Ezeket a magvakat csíráztatva is szívesen fogyasztják. Nagyon szeretnek mindenféle zöldeleséget, gyümölcsöt, és sokat fogyasztanak belőle. Saláta, tyúkhúr, lucerna, alma, sárgarépa, stb. A fiókák neveléséhez lágyeleségre is szükségük van, aminek alapja a főtt tojás. A nedves zöldeleségen és vizestálban is sokat fürdik.

Veréb papagáj: Származási hely: Dél-Amerika
Szokatlanul kicsiny, 12—14,5 cm nagyságú fajait öleli fel. A tollazat itt döntő részben zöld színű.
A fajokra közép- és dél-amerikai areák jellemzőek, de néhány előfordul Mexikóban is.
Az élőhelyek egyike, másika a magas hegyekben érinti az örök hó határt, ezért a fajok között a hidegtűrést illetően távoliak a szélső értékek. A hímek díszesebbek, rendszerint a szárnyhajlaton kék csíkkal.
A tojók színei kevésbé élénkek és a kék a szárnyhajlatról v. a farcsíkról általában hiányzik, tehát az ivari kétalakúság szembeötlő. A csőr rendszerint csontszínű, csak ritkán találunk csőrfoltot. A lábuk többnyire hússzínű.
Kellemes csicsergő-csivitelő hangjuk van. A mexikói kékszárnyú papagájról komoly hangutánzó képességre utaló feljegyzéseket lehet találni a szakirodalomban. Ha viszont megriadnak, akkor az agapornisokhoz hasonló, magas hangon ordítanak. Egyébként nem csak a laikust emlékeztetik ezek a bűbájos kis papagájok az agapornisokra. A rendszerbe sorolásukkor felvetődött, hogy talán a két nemzetség között van szoros rokoni kapcsolat -, de ezt a lehetőséget aztán mégis elvetették. Magevők, normál papagájétrenden, magányosan, párban v. csapatban, sőt pl. hullámosokkal is együtt tarthatók. (Bár a hímek között előfordulhatnak agresszív egyedek.) Viszonylag kis kalitban is el lehet érni tenyésztési sikert: 100x60x70 cm. Az eddigi eredmények a 12-15x12—15x25 cm-es odúméretet igazolják 4 cm-es röpnyílással.
3—7 fehér tojásra lehet számítani, a kicsik a 3. héten kelnek és 28—34 napos korukban repülnek ki. A hét faj között vannak rendkívül ritkák, melyek még csak preparátum formájában jutottak el Európába, másokhoz viszonylag könnyű hozzájutni. Nem nálunk, hanem pl. a szomszédos Szlovákiában, ahol sokkal kedveltebb, mint hazánkban.

Az említett madárfajok leírásában köszönetemet fejezném ki a www.tarsallatok.hu -nak, a díszmadár magazinnak, a www.parrotland.hu -nak.